Van nekem egy emlékkönyvem… még az ükanyámé volt. Bársony dobozban pihen, ott várakozik csendben arra, hogy a családi hagyomány szerint tovább örökíthessem. Néhanapján, főleg téli, bekuckózós estéken, mikor odakint csak a jeges szél süvít, előveszem és óvatosan lapozgatom. Óvatosan, mert a borítóján ugyan még selymes a bordó bársony, az idő vasfoga elette már a kötését.…
